Az aktuálisan hallgatott lemezek jórészt egybe is esnek az aktuális kedvenc lemezekkel, ugyanis megváltoztathatatlan top öt kedvencet nem tudnék kiemelni. Ilyen aktuális Brian Eno Rams című albuma. Az én szememben az utóbbi egy évben senki nem villantott ennél nagyobbat.

Régre visszanyúló érdeklődésemnek köszönhetően folyamatosan innovatív törekvéseket keresek a kortárs zenében. Mondok két dzsesszgyökerű példát. Mindenféle zenében olyasmi vonz, ami nem besorolható, kevésbé „engedelmes” muzsika.

Az egyik Fabian Almazan (zongorista, zeneszerző),aki a Personalities című 2011-es lemezén diszkrét hangjával is hatalmasat szól. A ritmusszekciót vonósnégyes egészíti ki. Almazan játékával együtt ritka érdekes figyelemvezetést produkálnak. Budapesten is hallhattuk játékát Terence Blanchard zenekarában.

A második egy csapat: vagány konceptualisták nemzetközi gyülekezete. Mostly Other People Do the Killing néven lesznek pár év múlva örökzöldek zenéjükkel, vagy már most is azok… Nálunk még sajnos nem, ezért tűkön ülve várhatunk, amíg újra Bécsbe jönnek. Bátran egyensúlyoznak, lármájukat tudatos kontroll alá helyezve az elviselhetőség határán. Mindannyian mesterei a hangszerüknek, és van elképzelésük arról, mit akarnak létrehozni a játékukkal. Peter Evans azon kevesek közé tartozik a trombitások között, akinek sem a soundja, sem a dallamkincse nem igazodik trombitástrendekhez.

A következő „újdonságért” kérlek, ne rúgjatok bokán! 2012-ben a Let Them Eat Vinyl kiadta az eddig kiadatlan, főleg koncertfelvételekből álló An Ashtray Heart Toronto Broadcast 1981 című Captain Beefheart-vinylt. Hát, basszák meg, Dódinál betaláltak! A lemez úgy kuriózum, ahogy van, és nemcsak az itt először hallható Orange Clow Hammer ’75-ös Radio Show with Frank Zappa miatt. Ha hallgatod a lemezt, ott lehetsz a koncerten… És ahogy írok róla, fel is raktam. Az Abba Zaba végén Don Van Vliet üvöltő énekgörcsöt kap.

Pörög mostanában The Silverman/Edward Ka Spel közös The Thirty Year Itch című vinylje, amit többnyire csak a koncertjeiken árusítanak, vagy megrendelhető. 2010-ben magánkiadásban jelent meg. Erről annyit, hogy csodaszép, befelé épülő, asszociatív zene, végtelenül előremutató hangzásvilággal.

The Cinematic Orchestra presents In Motion 1.

+ Dorian Concept and Tom Chant

+ Austin Perlata – Lapis

2012, Ninjatune

Ez a címe annak a vinylnek, ami most előttem van. Ez azt is jelenti, hogy ma éjjel ezt fogom hallgatni, felváltva a Calexico Spiritosójával (2012, Slang). A Calexico heroikus romantikája tökéletesen ki fogja egészíteni a Cinematic játékosan borús világát. A zenekar ezen a lemezén a Vienna Radio Symphonic Orchestra és a Deutsches Filmorchester Babelsberg közreműködésével ér el olyan minőséget, ami számomra mértékadó az ilyesfajta fúzióban.