Kevés olyan előadó van a jazzben vagy azon kívül, aki ilyen következetesen briliáns

Patricia Barber 1955-ben született Chicago mellett, és a zene természetes úton jött: apja Floyd „Shim” Barber szaxofonos volt, aki időnként játszott Glenn Miller zenekarában, anyja pedig blues énekesnő. Barber karrierjét ragyogóan jellemzi, hogy egyáltalán nem hajlandó kompromisszumot kötni a zenéhez való hozzáállásában. Ő abban a feltérképezetlen kreatív birodalomban létezik, ahol sikeresen dacol a besorolással.

A kortárs jazz egyik poétikus különutas énekesnője Patricia Barber. A melodikus zenei világot sötét tónusú, misztikus alt hanggal és merész zongorajátékkal párosító művész fellépései és új lemezei világszerte eseményszámba mennek.

„Dalszerző vagyok, ami nem azonos a költővel. A költészet szenvedély, vezetőm, aki mindig kéznél van, és a legfőbb inspirációm. A zene nyelvével szemben a szavak mindenki számára elérhetőek. Akár a költészetet tanulmányozom akár a zenét, közvetlenül az eredeti forrásból várom az útmutatást. Mivel a költészet zene, és a zene mágikus minőség, így a költészet is az.” – Patricia Barber

Miket hallgat mostanában?

Amit hallgatok, az a széllel együtt változik. Folyamatosan új kedvenc albumokat fedezek fel. Jelenleg egy francia együttes, a Les Récréations „Die Kunst Der Fuge” című felvétele, amit folyton újra és újra meghallgatok.

Egyszerre innovatív és a régizenei hagyományokon alapuló, tudálékos és játékos hangvételű. Soha nem hallottam még A fúga művészetét ennyire érdekes és izgalmas előadásban.