“A zene lényege nem a stílus, nem a hangok mennyisége, hanem az, hogy az előadó fel tudja-e emelni magát és a nézőket úgy, hogy tizenöt centivel közelebb kerüljenek Istenhez.”
Mogyoró Kornél öt éves korában kezdett ütőzni, bátyja hatására, majd autodidakta módon tanult zenélni. 12 éves korában lépett fel először, 20 éves korától vallja magát professzionális ütő hangszeresnek. Számos magyar zenekarban közreműködött, többek között játszott a Dafina zenekarral, Presser Gáborral, a Tátrai Band-del, Gerendás Péterrel, és egyéb neves popzenekarokkal. Első saját zenekara az Electric Jazz Force volt, amivel magyarországon és külföldön egyaránt számos sikeres koncertet adtak.
Vállalja, hogy ő igazi zenei kaméleon. Elsősorban a jazz és a világzene az, ami érdekli, de szívesen játszik kortárszenét, popot, rockot, crossovert, játszott már technopartin és színházban, gyerekzenekarban is. Azt mondja, a zene lényege nem a stílus, nem a hangok mennyisége, hanem az, hogy az előadó fel tudja-e emelni magát és a nézőket úgy, hogy tizenöt centivel közelebb kerüljenek Istenhez.
Miket hallgatsz mostanában?
Autentikus vokális és instrumentális népzenéket (afrikai, brazil, magyar, kubai, indiai, gamelán, lappföldi, puerto rico-i stb.), különleges ütő- és dallamhangszereket hangszereket a youtube-on.
Melyik az öt kedvenc lemezed?
Ez is szokott változni egy top 100-as listán belül, de amik mindig jöhetnek, bármi is történjék a világban:
John Patitucci: Mistura Fina
Allan Holdsworth: Wardenclyffe Tower
Pat Metheny: Imaginary Day
Pearl Jam: Ten
Shakti: Natural Elements
Billy Cobham: Drum’n’Voice vol. I.
Béla Fleck & Flecktones: Left of Cool