„A zenei korszakok és stílusok között nincs hierarchia”
Mózes Tamara zongoraművészként diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, tanulmányait Párizsban, illetve Belgiumban folytatta jazzének- és improvizáció szakon. Eddig öt lemeze jelent meg, legutóbb 2020-ban Cross Folk címmel.
Honlapján olvasható a művész ars poeticája, melyet így foglalt össze: „A zene egy hatalmas univerzum, a hatása pedig végtelen. Szeretem megválogatni, hogy mit hozok ki belőle, és melyik utat választom… és szeretek másokkal együtt útra kelni ebben a misztikus labirintusban… A zenei korszakok és stílusok között nincs hierarchia, beszélhetünk egyazon vagy különböző nyelven, a hangokon keresztül zajló interakció közelebb hozhat minket, és összekapcsolódhatunk az elménkben és a lelkünkben egyaránt.”
Ezeket hallgatta mostanában Mózes Tamara:
Rachelle Ferrel (US) Kevin E. Taylor-nak adott interjúját, ahol a kérdésekre végig énekelve adja a válaszokat. A legfelemelőbb interjú, amit valaha láttam.
Nina Simone élő koncertfelvételeiből hallgattam mostanában sokat, még zsigeribben hatnak rám, mint régen, újabb rétegeket fedezek fel bennük.
John Mayer dalait, szeretem a zeneszerzési fogásait és az előadói eleganciáját.
A Dirty Projectors zenekar (US) utóbbi években készült felvételeit, tetszenek a vokálfelrakások és a hangszerelések.
Stromae (BE) és Pomme (FR) dalait, populárisak, de kifinomultak is egyben, sokat közülük a külföldi tanításaimhoz használok, amikor a belga tanítványoknak francia nyelvű dalokat keresek.
Mózes Tamara öt kedvenc lemeze
‘Kedvenc’ kategóriában sosem tudtam igazán gondolkodni, de ezeket az albumokat nagyon szívesen kiemelem; nem is mind jazzlemez, viszont mindegyik olyan fajta minőséget és szabadságot közvetít, ami elemi számomra.
Rachelle Ferrel ‘Individuality’: amerikai énekesnő-zongorista, az egyik legszuggesztívebb előadó, akit ismerek, lehengerlő muzikalitással.
Aziza Mustafa Zadeh ‘Shamans’: Németországban élő azeri zongorista-énekesnő, a jazzel és a komponált zenével vegyíti a népzenei motívumokat, és hihetetlen virtuózan bánik mind a hangszerrel, mind az énekhangjával
Gabriel Kahane ‘Book of Travelers’: ő egészen friss felfedezés szàmomra, zseniális zeneszerző, elvarázsol, ahogy a szövegeket és a zenét összefonja.
Kaltenecker Zsolt ‘Analog Remains’: Zsolttal pár éve játszunk együtt, kivételes, ahogy a hangszínekkel bánni tud, ebben az albumban pedig – különösen a lassú tételekben – van valami nyugodt időn-kívüliség.
Sviatoslav Richter ‘Schubert Sonatas’: azon belül is a Bb dúr Szonáta D960, transzcendens élmény, 20 éve is az egyik legkedvesebb darabom volt, és most is az, Richter előadása pedig felemelő.
További tartalmak
Egy aktatáskán kezdtem gyakorolni
„Minden zene összefügg. Olyan, mintha egyetlen óriási album lenne.”
Búvármikulás a felhők felett
Édesanyám kinyitotta a telefonkönyvet, és talált egy bőgőtanárt
“Az improvizáció, a szabadnyelvűség szerintem a létező legszebb dolog a zenében.”
