“Az improvizáció, a szabadnyelvűség szerintem a létező legszebb dolog a zenében.”
Borlai Gergőt kora tinédzserkora óta megszámlálhatalan produkcióban és stílusban láthattuk hazánk koncert színpadain, megmutatta magát a jazz valamennyi ágában de játszott alternatív, pop, blues, rock, sőt heavy metal zenekarban is. Saját produkciói és szólólemezei azonban mindig különutasok, a stílusok teljes szintézisben vannak jelen, bár kényelmes mindig jazzként aposztrofálni őket, a zene frissessége, dinamizmusa és gátlástalansága miatt mindig kilógnak a hazai jazz-mezőnyből.
Gergő egészen sajátos viszonyban van a dobbal és a dobolással, itt már rég nem arról van szó, hogy pontos, hogy virtuóz, hogy ihletett, stb, ez valamifajta szimbiózis a felszerelés és közte. Legjobban úgy lehetne leírni a dolgot, hogy Gergő a világ legjobb zsokéja Gretsch nevű csodalován – együtt bármire képesek, leírhatatlan harmóniában vannak, amit művelnek az lenyűgöző teljesítmény, szemet és fület gyönyörködtető élmény, mindketten tudják hogy erre mással nem lennének képesek, azonban végig érezzük, ki is kettőjük közül a főnök.
Mit hallgatsz mostanában?
Nem hallgatok konkrét albumokat mostanában. A KCRW rádiót szoktam hallgatni, ami a Tilos Rádióhoz hasonlóan egy a hallgatóságából fenntartott rádió Kaliforniában. Itt rengeteg még meg nem jelent és különleges zene van, amiket meg szoktam jegyezni. Az utóbbi években a leginkább hallgatott zenéimet ott fedeztem fel.
Melyik az öt kedvenc lemezed?
Weather Report: Weather Report (1983). Az utolsó lemez Jaco-val és ahol szerintem új dolgokat próbáltak keresni.
Miles Davis: Decoy Gyerekkoromban is meghatározó volt és mostanában is néha előkerül.
Frank Zappa: Them or US Az utolsó progresszív stúdió lemezeinek egyike.
Allan Holdsworth: Secrets Legendás lemez, legendás dalokkal, szólókkal és dobolással.
Mahavishnu Orchestra: Between Nothingness & Eternity 1973-ban így dobolni és gitározni valószerűtlen volt (ma is az), ráadásul a legritkább esetben 4/4-ben…